A Magyar Logisztikai Egyesület szakmai blogja

MLE

Dilemma, mivel fizessek? - 3. rész

2018. március 19. - Magyar Logisztikai Egyesület

 

Új technológiák az ellátási lánc biztonságának szolgálatában

Krypto valuták forradalmasítják a számítástechnikát

III. rész

 

Eddig is nagyon sok erőfeszítést tett a logisztikai szakma az ellátási lánc biztonsága érdekében, egy részt a „tracking and tracing”, ami meghatározza, hogy az úton lévő áru éppen merre halad, és ha a tervezett haladási iránytól eltérne a szállítmány, akkor jelzést ad az útvonal felügyeletével megbízott állomásnak, de ez nem csupán a szállítmány, hanem az áruk nyomon követését is támogatja. Nagy jelentőséggel bír akkor, amikor olyan vállalkozásokról kapunk híradást, hogy egy gyártási folyamat során (többnyire az autóiparban) a fővállalkozó bevon a folyamatba vállalkozásokat, melyek úgy szintén a feladat elvégzéséhez alvállalkozásokat vesz igénybe, ezt hívjuk TIR1-TIR2-TIR3 beszállítói, illetve gyártói láncnak. A termék végső formáját elnyerve nem minden esetben lehet az ellátási láncot „visszabontani” az eredendő beszállítóhoz. Ezekre már számtalan technika, technológia ad választ a logisztikai ellátási lánc menedzselése kapcsán. Alapvető, hogy a láncba bekerülő alapanyagtól, félkész termékeken át mindegyik egy egyedi azonosítót viseljen, ez a leggyakrabban a sarzsszám, de ma már léteznek egyéb azonosítók, úgy mint a vonalkód (vagy azok megjelenési formájával megegyező mátrixok, QR kódok), de értékes, beépítendő elemek a korszerű RF tag-eket (címkéket) is hordozhatják.

Az előbbiekben felsorolt ellátási láncban szereplő elemek nyomon követése nagyon komoly adminisztrációs munkát igényel. Ezt a hatalmas adminisztrációs feladatsort forradalmasítja az úgynevezett „block chain” technológia.

Mi a block chain technológia?

Ismét vissza kell nyúlnunk a bitcoin és az egyéb krypto valuták „bányászatához”.

Előző cikkeimben (Hagyományos és a digitális fizetőeszköz I-II. rész) már kifejtettem, hogy hogyan juthatunk bitcoin-hoz (vagy egyéb krypto valutához). Többek között „szükségünk van a technikai háttérre, ehhez először is szükséges egy kellően erős GPU-val (grafikai feldolgozó egységgel, vagyis grafikai-/videó-kártyával) ellátott asztali számítógép és egy bitcoin-tárca, melyet regisztrációval hozhatunk létre.”

A bitcoin „bányászat” során jön létre a block chain, azaz a blokklánc, ami nem egyéb, mint egy elosztott adatbázis, amely folyamatosan növekvő adatblokkokból álló listát tartalmaz, tart nyilván, folyamatosan követi, így a hamisítás és az adatbázis módosítása kizárt.

1.png

  1. ábra Block chain struktúra rajz, Forrás: Internet

 

„A blokkok a kezdeti megvalósításokban csak adatot tároltak, de a modern megvalósítások (például az Ethereum) már futtatható kódok tárolására is alkalmasak. Egy blokk tranzakciók listáját és benne tárolt programok által végzett műveletek eredményeit tartalmazza, valamint meta adatokat, amik időponthoz (egyedi időbélyeg alapján) és az előző blokkhoz kapcsolják. Az egyedi időbélyegek garantálják a hamisítás elleni védelmet.

A blokkláncot a bitcoin legfőbb technológiai újításának tartják, ahol egy nyilvános főkönyvként működik, amely rögzíti az összes bitcoin tranzakciót. A bitcoin egy peer-to-peer protokoll, ahol bárki csatlakozhat a hálózathoz, kezdeményezhet tranzakciókat, és hitelesítheti is azokat, blokkok létrehozásával, ezért hívják "engedélyek nélküli" protokollnak. Az eredeti koncepció több krypto pénzhez, illetve elosztott adatbázishoz is forrásként szolgál.[1]

Nézzük a blokklánc fizikai felépítését:

Vizsgáljunk egy egyszerű kereskedelmi tranzakciót. Keresek valamit az Interneten, melyet szívesen megvásárolnék, legyen az egy ruházati cikk, egy szórakoztató elektronika, vagy akár egy színházjegy. Miután rátaláltam a keresett termékre, az értékesítő kér tőlem egy hitelkártyaszámot, majd a banki felületre terelve leemeli a szükséges összeget, amely alapján megkapom a terméket, a vásárolt cikktől függően az átvételére vonatkozó módozatok kiválasztása után (helyszínre vagy gyűjtőpontra szállítás, vagy nyomtatható voucher/utalvány). A credit card használatánál bankok biztonsági rendszerétől függően a folyamat lezárása előtt egy köztes biztonsági SMS kóddal még megerősíttetik velem a vásárlás szándékát. Valójában a tranzakció pénzügyi „vetülete” három helyen is rögzítve lesz, egyik a vevő, a másik az eladó, harmadik a köztes intézmény, a bank adatbázisában.

Mi van akkor, ha én, mint egy független egyén az Interneten keresztül értékesíteni szeretnék egy általam már használati értékét vesztett, de jó állapotban lévő terméket? Felteszem az adott terméket arra a web-es felületre, ahol a C2C (consumer-to-consumer) az egyén az egyénnel áll szemben. A tranzakció során áru és annak ellenértékének a cseréje történik meg anélkül, hogy egy harmadik fél (pl.: egy bank) benne lenne a tranzakciós folyamatban.

Mi az előnye ennek? Egyrészt nincs nyoma a kereskedelemnek. Jó ez? Igen, mert nem fizetek utána adót, bár, ha ezt „nagyban játszom”, felfigyelhet rám a hatóság és ellenőrzés alá vonja az ügyleteimet. Hátránya, hogy időnként megbízhatatlan téves információk alapján a felkínált termék és annak ellenértéke nincs szinkronban.

Nemrég lehetett hallani a híradásokban, hogy nagy értékű személygépkocsik Internetes értékesítésénél az ellenértéket trükkel kiszedték a vevőből, majd a bemutatott terméket a vevő sosem kapta meg (a gépkocsinak egy fiktív eladói hátteret kreáltak egy webes felületen – eladó kilétének, környezetének és a feltett gépjármű képének hamisításával).

Az ilyen és ehhez hasonló csalások ellen sok esetben nincs védelem, csupán a gyanakvás és az elővigyázatosság. Addig ne fizessünk, amíg nem győződünk meg arról, hogy a kínált termék és annak ellenértéke valós.

Az előző példák kapcsán jobban meg fogjuk érteni a bitcoin, vagy egyéb krypto valutákkal történő kereskedést.

Ezen a területen is két egyén, küldő és fogadó fél a tranzakció két végpontja. Köztük a fenti példából ismert módon hiányzik az állam, az adóhatóság. Sok esetben örömmel nyugtázzuk, hogy nem szükséges adót fizetni, de ez hosszú távon erősítheti a szürke gazdaságot, vagy a pénzmosást. Ezért már egyes állami szervek és a bankok is próbálnak a bitcoin által felszínre került technológiákra „ráhangolódni”.

Újabb információim szerint a krypto valutákkal történő kereskedelem nem vonható a pénzügyi kereskedés szabályozása alá, mert nem kötvény, nem állampapír és nem állam által kibocsátott pénz. De mégis meg lehet adóztatni például, ha valaki forintért vesz az Interneten, vagy a rendelkezésre álló ATM automatákból bitcoint, vagy egyéb tranzakció során (pl.: Tőzsdei forgalomból) jut krypto valutához. A magyar adótörvények szerint a magánszemélyek minden bevétele jövedelem, így a krypto valuták kereskedéséből származó árfolyamváltozás is, főleg, ha azt egy befektetésben próbálja „fialtatni”.

A NAV jelenlegi álláspontja szerint a krypto valutákból származó nyereség az „egyéb jövedelem” kategóriába esik., melynek adótétele nem csekély, SZJA 15%, Egészségbiztosítási alapba (EHO) a keletkező jövedelem 84%-a után fizetendő 19,5%. Összehasonlíthatjuk az értékpapír kereskedelem nyereségtartalma után fizetendő adókkal, ahol a kamat után az SZJA 15% és az árfolyam nyereség utána még 14% EHO-t is kell fizetni, közel sem annyit, amit a jelenlegi szabályozás során az „egyéb nyereség” kategória lefed.

Az új technológiára való „ráhangolódás” első lépések egyike a banki szférában a FinTech megjelenése jelentette.

„A FinTech nem csak technológiai innováció a pénzügyi szektorban. A FinTech a digitális pénzügyek legújabb generációja, amivel a pénzügyi szolgáltatások egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá válhatnak.

Mi a FinTech?

A FinTech az angol „Financial Technology” kifejezésből származik, ami szó szerint pénzügyi technológiákat jelent. A FinTech utalhat digitális pénzügyi szolgáltatóra, amely a hagyományos pénzügyi szolgáltatókhoz (pl. bankokhoz) képest a legújabb technológiákat használja innovatív, magas ügyfélélményt biztosító pénzügyi szolgáltatások nyújtására. Ezenkívül a kifejezés utalhat új szoftverre, informatikai rendszerre, megoldásra is.”[2]

Folytatva a fenti példát, az eddigi két szereplőn küldő-, és fogadó fél egymással úgy lép kapcsolatba, hogy a „hordozó felület” az Internet, és ezen keresztül küldenek vagy fogadnak krypto valutát.

2_2.jpg

  1. ábra Krypto valuta cserekereskedelem, Forrás: Internet[3]

 

Ezen kívül belép egy harmadik is, az ún. bányász (miner). Ők azok, akik számítógépekkel (manapság már egyéb hardware eszközökkel is) a gépek számítási kapacitását használják a végbement tranzakciók érvényesítésére.

3_1.png

  1. ábra Block chain struktúra, Forrás: Internet[4]

 

A bányászathoz erős grafikai/videó kártyával rendelkező gépekre van szükség, így a felállított kb. 10 percenként csomagolják össze blokkokba (vagy csomagokba) a tranzakciókat és közben számolják a „cryptographic hash” függvényeket. Ezek a magyarul hasító-függvénynek nevezett eljárások tetszőleges „n” hosszúságú adatból, fix/véges hosszúságú karaktersort képeznek (ez a hash value). A kapott hash value egy véletlenszerű karaktersor, mely számokat és betűket tartalmaz, illetve az eredeti adatsorban történő legkisebb módosítás is egy merőben új hash value-t hoz létre. A bitcoin esetében ebben a folyamatban szerepet kap egy harmadik szereplő is, az ún. nonce, mely egy véletlenszerűen kreált szám, mely a hash-elés előtt adódik az eredeti adatsorhoz. A nonce[5] megváltoztatása során is egy új hash value jön létre. Ezzel az eredendő blokkok egyedisége nem sérül.

Blockchain

Az imént említett blokkokból épül föl a blockchain, melyben a fentiek alapján minden blokk tartalmaz információt az őt megelőző blokkból, ez az egyedi hash, mely segítségével kapcsolódnak egymáshoz a blokkok.

Ez adja a biztonságát a rendszernek, hiszen ahhoz, hogy valaki átírjon egy, a láncba már beépült blokkot, új nonce-al kellene azt ellátnia úgy, hogy az is a megadott számú nullát produkáljon, majd, mivel ezáltal megváltozott az ezen blokkra utaló hash, a következő blokkal kellene ezt a folyamatot eljátszania addig, amíg szelektív minden blokkot újraír a rendszerbe, mindezt úgy, hogy mindeközben a teljes hálózat újakat hozzon létre az aktuális láncon. Ekkora számítási kapacitás felhalmozása gyakorlatilag a lehetetlen kategóriájába tartozik. Erre egy érzékletes példa: 2010 december vége táján 1000 KiloHash/sec sebességgel egy új blokk létrehozása kb. két évet vett volna igénybe. Újabb szériás Intel i7 processzor nem képes többre, mint 100 KiloHash/sec. (Ez vezetett oda, hogy külön cégek alapultak arra a célra, hogy BTC-bányász hardware-t fejlesszenek, melyek ezen kívül másra nem igazán használhatók, de ebben messze felülmúlják a számítógép hagyományosan bányászatra használt részeit (CPU ill. GPU).

Szintén egy példa: nagyjából 40 dollárért online rendelhetők olyan eszközök, melyek 63 GigaHash/sec sebességgel bányásznak, és ezek nem is számítanak felsőkategóriás eszköznek) Maga a blokklánc mindig az ősblokktól (genesis block) számított leghosszabb útvonalat jelenti a teljes strukturális „fán”. Elképzelhetők árva blokkok, de ezek maximum két lépésig tudnak elágazni normális esetben, ez akkor fordulhat elő, ha nagyon rövid időn belül két blokk is létrejön egy anya blokkból, a kettőből azon fut majd tovább a lánc, amelyre építve előbb létrejön egy új.”[6]

 4_2.jpg

  1. ábra Block chain egymáshoz kapcsolásának struktúrája, Forrás: Internet[7]

 

Blokklánc lenne az új Web 3.0?

5_1.jpg

  1. ábra Blockchain alkalmazási felületek, Forrás: Internet

A blokklánc potenciálisan kiiktatja a közvetítőt az ilyen jellegű tranzakciókból.

Internetes személyazonosság és hírnév decentralizálttá válik. Az adat annak a tulajdona lesz, akihez tartozik.

Új üzleti alkalmazások: (jelen fejezet tartalmilag teljes egészében a hivatkozásból lett merítve) [8]

Okos szerződések

Az aktuális fejlettségi szintjén a technológia képes a jelenleg „több kézen” átmenő szerződések helyett okosszerződéseket létrehozni. Például, egy ingatlan adás-vételi ügyletnél az eredendően az építés során alapjaitól felhúzott lakó ingatlan még a beépített anyagok mellett a tulajdonosi viszonyokat is rögzíti a blockchain-ben, akkor nincs szükség ügyvédre, közjegyzőre és végső esetben a Földhivatalra sem.

Mint nyilvánosan hozzáférhető főkönyvek, a blokkláncok bármi fajta nyilvántartás kezelésére hatékonyan használhatók, az ingatlanok tulajdonosi hovatartozására egyaránt. Az ilyen adatlapok sokszor csalás és hamisítás tárgyát képezik miközben az adminisztrációjuk drága és időigényes. Pár ország elkezdte a blokklánc alapú ingatlantulajdonosi nyilvántartás kialakítását. (Honduras volt az első, amely 2015-ben bejelentette ilyen jellegű kezdeményezését, bár a projekt jelenlegi állása tisztázatlan. Az elmúlt évben Grúzia együttműködési szerződést írt alá a Bitfury céggel blokklánc alapú ingatlannyilvántartás létrehozására.)

Mi magunk is tapasztalhatjuk az ingatlanpiac érintettségét, ha beírjuk az Internet kereső programjában: lakóingatlan vétele bitcoinért, pár értékesítésre váró lakás feljön a keresőben.

„Egy fővárosi információtechnológiai cég, a Netlife Consulting tett közzé – valószínűleg elsőként – olyan hirdetést, amelyben bitcoinért kínálnak eladásra egy magyarországi ingatlant. A hirdetés angol nyelvű szövege alapján nem magyar vevőre számít az eladó, aki egyébként a lakás tulajdonosa, ingatlanját 15 bitcoinért, azaz nagyjából 32 millió forintért kínálja eladásra.”

Kormányzás

Távlatokat adhat a jelenleg forrongó szavazási rendszerben is világ szerte ez a technológia. Az eredmények teljes mértékű transzparenciájával és publikusságával, az elosztott adatbázis technológia teljes átláthatóságot vihet a választásokba, vagy bármely közvélemény-kutatásba. Az ethereum-alapú okosszerződések segítenek a procedúra automatizálásában.

Ellátási lánc biztonság

A fogyasztók növekvő érdeklődéssel szeretnék tudni, hogy a vállalatok által tett termék-etikai nyilatkozatok hitelesek-e? Az elosztott főkönyvek egyszerű megoldást nyújtanak a termék életciklus feltérképezésére és a termékeredet hitelesítésére.

Az átláthatóság blokklánc alapú dátum és helyszín időbélyeggel jár, például az élelmiszergyártás során az eredendő „alapanyag” termelőhely (termőföld, ültetvény, tenyésztési farm) esetében már a kezdetektől egyedi azonosítót kap minden termék (ezt vonalkóddá, mátrix kóddá vagy QR kóddá lehet vizualizálni), melyet a későbbiekben is a termék megőriz, sőt a gyártás során az összes termék- összetevőre is érvényes, így nem fordulhat elő, hogy egy „hibás” komponens a rendszerbe kerülve fennakadást okozzon, vagy rontsa a termék hírnevét. Az egyedi azonosító (időbélyeg) egyúttal egy minőségbiztosító kód is.

Információim szerint Magyarországon már kísérleti jelleggel egy-egy cég kezdi bevezetni az élelmiszer ellátási lánc blockchain technológiára épülő auditját.

Adattárolás

Az adattárolás decentralizációja egyértelmű előnyökkel jár. Az adatok elosztása a hálózaton, véd az adatvesztéstől és a hacker támadásoktól.

„Az Inter Planetary File System (IPFS) segítségével könnyen felvázolható egy elosztott hálózat működése. Nincs szükség centralizált kliens-szerver kapcsolatra (pl.: ha a jelenlegi webre gondolunk). Az internet struktúráját adó decentralizált honlapok segítségével potenciálisan felgyorsítható a fájltranszfer és a streaming idő. Ilyen fejlesztés nem csak kényelmi szempontokat szolgál. Szükséges a web jelenlegi túlterhelt tartalomszolgáltató rendszereinek frissítése is.”

Szellemi tulajdonjog védelme

Köztudott, hogy a digitális információt végtelen számban lehet másolni – és egyben megosztani. Ennek hatására a felhasználók kezébe egy aranybányányi szabadon felhasználható tartalom kerül. Ugyanakkor a szerzői jogdíjak haszonélvezői nem ilyen szerencsések és lassan elvesztik szellemi termékeik tulajdonjogát és kénytelenek pénzügyi károkat elszenvedni. Okosszerződésekkel kivédhetők a szerzői jogsértések és egyben automatizálhatók a kreatív tartalmak online adásvétele is kiiktatva a jogtalan fájlmásolást és redisztribúciót (újra terjesztést).

Internet of Things (IoT)

„Mi az IoT? Hálózat által felügyelt elektronikus eszközök egyes típusát jelenti – például a raktár levegő hőmérsékletének felügyelete. Az okosszerződések segítségével automatizálható a zárt rendszerek felügyelete. Az IoT szoftverek, szenzorok kombinációja, ahol a hálózat gondoskodik a tárgyak és készülékek közötti adatforgalomról. Az eredmény: rendszerhatékonyság és költségmegtakarítás.

A legnagyobb gyártók és telekommunikációs cégek már most ölre mennek a jövőbeli IoT dominancia kivívásáért. Gondoljuk csak a Samsung, IBM és AT&T trióra. Ezen pionír vállalatok IoT készülékei már a mechanikus részek előre látható karbantartásától, az adatelemzésen át egészen a tömegautomatizálási rendszerek menedzsmentjéig felelni fognak.”

Lokális mikrohálózatok

A blokklánc technológia segítségével adni és venni lehet a megújuló energiát, amit lokális mikrohálózatok generálnak. Amikor a napelemek extra energiát termelnek, az ethereum-alapú okosszerződések automatikusan újra osszák azt. Hasonló típusú okosszerződéseken alapuló számos más alkalmazás, amelyeknél az IoT „garázskísérleti” fázisból átkerül a fő áramlatba.

Személyes adat kezelése

Nyilvánvaló, hogy hatékonyabb adatvédelmi politikára van szükség az Interneten. A személyazonosság hitelesítése jelenti a sarokkövét az online pénzügyi tranzakcióknak. Az adatvédelem területén lappangó biztonsági kockázatok azonnal kiütköznek például az
e-kereskedelem területén. Az elosztott főkönyvek az online személyazonosítás gyorsabb, biztonságosabb és egyszerűbb procedúráját kínálják, nem beszélve a személyes dokumentumok papírmentesítéséről. A személyes adat védelme egyben fontos az online kommunikáció terén egy közösségi gazdaságban. A jó hírnév (értékelés) lesz mindenek felett, a legdöntőbb követelménye az online tranzakcióknak.

A kormányzatot is komoly feladat elé fogja állítani ez a fajta személyi azonosítás, melynek hitelességét a blockchain technológia garantálja. Hosszú távon nem kerülhető meg, mikor már a privát és üzleti ügyfelek többsége az elektronikus ügyintézést helyezik előtérbe, persze jelenleg a lakosság vállalkozói rétegét értjük alatta.

Részvénykereskedelem

A részvénykereskedelem terén a remélt hatékonyság és profitnövekedés játszik szerepet. A
peer-to-peer tranzakciók végrehajtásakor a megerősítés szinte azonnali (szemben a három napos elszámolási intervallummal). Potenciálisan azt jelenti, hogy a közvetítők – mint elszámolóházak, auditorok és forrásbiztosítók – kikerülnek a procedúrából.

Számos részvény és árú tőzsde kísérletezik blockchain alapú alkalmazásokkal, beleértve az ASX-t (ausztrál tőzsdét), a FSE-t (frankfurti tőzsdét) és a JPX-t (japán tőzsdét). A legnagyobb szereplő a piacon a Nasdaq Linq, amely privát piaci kereskedelemre lett kitalálva, általában IPO (Initial Public Offering – részvény kibocsátás) előtt álló startupok és befektetők számára. A Chain blokklánc technológiai vállalattal közösen a Linq 2015-ben bejelentette az első ilyen sikeres részvénykereskedelmet.

Többször átolvasva a cikksorozat III., jelen cikkét mindig újabb és újabb témák, a híradásokban a technológiával kapcsolatos újdonságok, felhasználások merülnek fel. Nem ígérhetem, hogy ezzel lezárul ennek a témának a taglalása, amennyiben érdemleges mondanivalóm lesz, ismét jelentkezem.

Vértes Edit

Tanúsított Logisztikai Szakértő

 

Első rész: http://mle-logisztika.blog.hu/2017/08/08/dilemma_mivel_fizessek_1_resz

Második rész: http://mle-logisztika.blog.hu/2018/01/16/dilemma_mivel_fizessek_2_resz

 

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Blokklánc - Letöltés dátuma: 2018.01.30.

[2] https://fintechzone.hu/mi-a-fintech/ - Letöltés dátuma: 2018.03.04.

[3] https://www.youtube.com/watch?v=SSo_EIwHSd4 - Letöltés dátuma: 2018.01.30.

[4] https://www.youtube.com/watch?v=SSo_EIwHSd4 - Letöltés dátuma: 2018.01.30.

[5] „A bányászok elvileg nem sérthetik meg a blokk tranzakciós adatait, de egy új hash generálásakor mégis meg kell tenniük. Az úgynevezett nonce-szal hoznak létre újabb hasheket. Ha a hash nem felel meg az előírt kritériumoknak, a nonce-érték megváltoztatásával új hash generálható. Nem egyszerű feladat megtalálni a megfelelő nonce-ot, ráadásul több bányász egy időben próbálkozik vele.” - http://www.bitcoinbazis.hu/utmutato/bitcoin-banyaszat-mukodese/ - letöltés dátuma: 2018.03.04.

[6] Bálint Bánhidi: A bitcoin (illetve a blockchain) működése, May 8, 2016

[7] https://www.youtube.com/watch?v=SSo_EIwHSd4 - Letöltés dátuma: 2018.01.30.

[8]William Mougayar, a The Business Blockchain: Promise, Practice, and Application of the Next Internet Technology (2016)

Mondovics János - Az igénytervező különös szerepe az ellátási lánc folyamatainak optimalizálásában

 

Megjelent a Logisztikai Évkönyv 2018-ban (ISSN 1218-3849)

 

Mondovics János

Okleveles gépészmérnök, okleveles gazdasági mérnök, MLBKT logisztikai magiszter, a Budapesti Gazdasági Egyetem címzetes egyetemi docense. Korábbi pozíciói: ügyvezető igazgató a Logisztikai Fejlesztési Központban, logisztikai tervezési vezető a SABMiller-Drehernél, projekt menedzser és SC planner a Colgate-Palmolive-nál, IT igazgató a Trans-Agent Internationalnél, tudományos munkatárs (gyártási logisztika) a Gépipari Technológiai Intézetben. Jelenleg a Bonitat Kft (ellátási lánc fejlesztés) ügyvezető igazgatója. Több,  mint 60  publikációt szerzett, és több, mint 45 előadást tartott szakmai konferenciákon, a Budapesti Corvinus Egyetemen és a Miskolci Egyetemen. A Budapesti Gazdasági Egyetemen logisztika és ellátási lánc menedzsmentet tanít.

E-mail: janos.mondovics@bonitat.eu

 

Bonitat Kft., 1193 Budapest, Móriz Zsigmond utca 3.

 

Összefoglalás:

Az ellátási lánc működtetésében az igénytervezés szerepe, jelentősége egyre növekszik a gyártás és elosztás digitalizációjával összhangban. A vállalati működésben ez a funkció az információk széles körét gyűjti a belső és külső folyamatokra kiterjedően, értelmezi azokat, és konszenzusos döntéseket hoz a rövid távon várható értékesítés (igény) szerkezetéről, nagyságáról. Ebben az értelemben teljesítménye elsődlegesen meghatározó a készletekre, a kapacitás kihasználásra, a cash flow-ra, a vevőkiszolgálás színvonalára és a nyereségességre vonatkozóan. Éppen ezért kiemelkedően fontos az igénytervezőt körülvevő szervezet és folyamatok harmonizálása.

Kulcsszavak: ellátási lánc, előrejelzés, igény tervező, kereslet tervező, előrejelzés fejlesztés

 

1. Az értékesítés tervezése

 

Az ellátási lánc szereplői között az egyik legtitokzatosabb funkció az igénytervezőé (demand planner). Azzal együtt, hogy az általa meghatározott igényvárakozások meghatározóak a készletek és kapacitáslekötés (így a vállalati működés eredményessége) szempontjából, mégis a pozíció fontossága, megbecsültsége (presztízse) nincs arányban a felelősséggel és a lehetséges következményekkel. Szkeptikusok (mértéktartóan gondolkodók) szerint a presztízs problémája általánosan is érinti az ellátási lánc pozícióit.

Miért vált fontossá az igénytervezés (egyáltalán az ellátási lánc menedzsment) szerepének értékelése? Az iparban megjelent forradalmi változások (Industry 4.0) és a kereskedelem új struktúráinak térhódítása (omni-channel) a gyorsabb és pontosabb teljesítmény kihívását támasztotta az ellátási lánc menedzsment (supply chain management) felé (Mondovics, 2017b). Az igény- és értékesítéstervező (előrejelző) funkciók értelmezése sok esetben nem világos. Pontos megértésükhöz a vállalati folyamatokban betöltött szerepük ad segítséget. A stratégiai értékesítés tervezés indítja a vállalati tervezési folyamatot, ezen belül is elsődlegesen a tulajdonos szándéka határozza meg a piaci aktivitás jellegét (1. ábra):

 1_abra.png

 

  1. ábra. Az üzleti tervezés fő argumentumai. Forrás: saját szerkesztés.

 

 

Erre épül a marketing és értékesítési terület összehangolt tevékenysége, az értékesítési stratégiai előrejelzés kialakítására. Az igénytervezés szorosan kapcsolódik a stratégiai értékesítés tervezéshez (hosszútávú igénybecslés) és a középtávú értékesítés tervezéshez. Az igénytervezés célja az előre meghatározott kiszolgálási színvonal elérése, melynek érdekében folyamatosan javítani kell a keresletbecslés pontosságát befolyásoló döntéseket, valamint a biztonsági készletek meghatározását.

2.  Az ellátási lánc tervezése

Az ellátási láncban a bizonytalanságnak alapvetően két fő forrása ismert (Mondovics, 2017a):

  • folyamatbizonytalanság (gyártás megvalósulása, az átfutási idő bizonytalanságai),
  • igénybizonytalanság.

A kereslet előreláthatóságának bizonytalanságait a gyakorlatban egyfelől a biztonsági készletekkel, másfelől az előrejelzéssel összefüggő információk bővítésével mérsékelhetjük. Az egész ellátási lánc mentén születő döntések alapját jelentik a már elfogadott vevői rendelések, valamint a tervezett értékesítések, a becsült igények. Ebből következően az ellátási lánc teljesítménye az igénytervezés minőségétől függ, amely együttműködést feltételez, és közös erőfeszítéseket igényel. Az igénytervezés összefüggéseit és fő eszközrendszerét az 2. ábrán követhetjük:

2_abra.png

  1. ábra. Az ellátási lánc gyártó oldali tervezési feladatai és az igény tervezés összefüggései. Forrás: Rohde (2005) alapján kiegészítette Mondovics János.

 

Melyek az igénytervezés eredményei és ki igényli azokat? A középtávú termelési vezérprogram-igény előrejelzést kíván  termékcsoportonként,  értékesítési  földrajzi területenként és csatornánként, heti bontásban, a lánctól függően biztonsági készletet javasol gyártelepenként és elosztóközpontonként. A rövidtávú készletpótláshoz (igényfedéshez) termékenkénti napi igény előrejelzés szükséges. Az eredmények struktúrája nagymértékben függ az alkalmazás körülményeitől és a működtetési követelményektől.

Az igénytervezés során általában az alábbi három klasszikus lépést követjük (Chase, 2013):

 

  • Az előrejelzés kialakításának első fázisa statisztikai elemzés alapú, melyet a kiterjedt részleteken nyugvó kifinomult automatikus módszerek jellemeznek és eredményül az előrejelzés idősorainak jellegzetes részleteit
  • A következő lépésben az idősoros előrejelzési adatokat kiegészítjük az előző lépésben figyelmen kívül hagyott információkkal, mint kereskedelmi promóciók, marketing akciók, a kereskedelmi csatornák változásai, A kiegészítéseket manuálisan, vagy megfelelő szoftverrel illeszthetjük be a részletes előrejelzési mátrix megfelelő pontjaira.
  • Az előrejelzési folyamatot az ellátási lánc funkcionális szervezeteinek széles köre támogatja (értékesítés, gyártás, beszerzés, pénzügy, marketing), melyekkel hatékony együttműködési, egyeztetési folyamatot kell kialakítani; e folyamat eredménye egy egyetértésen alapuló előrejelzés, amit az egész ellátási lánc minden tervezési lépésében alkalmazni

 

 

3.  Az igény tervező

Az igény (kereslet) előrejelző szerepe két okból is különleges: egyrészt elsődleges feladata az igény előrejelzése, az előrejelzés viszont ritkán válik be pontosan; másrészt pedig e funkció megköveteli a széleskörű együttműködést mind a belső, mind a külső partnerekkel.

A vállalatok azt vallják, hogy nagy szükségük van hozzáértő ellátási és keresleti igény tervezőre, bár a pozícióval kapcsolatos követelmények rendkívül változatosak, így a legtöbb esetben egy-egy konkrét feladat ellátására különböző kompetenciájú, tapasztalt (és nem kezdő) szakember alkalmas.

A követelmények közül kiemelkedik az erős matematikai és statisztikai készségek igénye, de emellett rendkívül fontos a jó kommunikáció a szervezeten belül és szervetek között, valamint mélyreható ismeretek a gyártás, a logisztika, a marketing, az értékesítés és a  pénzügyek területén (Chase, 2016).

Kérdés: kik ezek a félelmetesen tehetséges szakemberek és hol találhatók? A funkció összegyűjtött legfontosabb tulajdonságait az alábbi ábra szemlélteti:

3_abra.png

  1. ábra Az igénytervező  kompetenciáinak  térképe.  Forrás:  Canadian Supply Chain  Sector Council (2014).

 

Az előrejelzés szorosan véve nem egy „igazi“ tervezési és döntési folyamat, „csupán” az a célja, hogy a lehető legpontosabban vetítsük előre a várható eseményeket. Ebből következően a körültekintően kialakított rendszerek nem determináltként kezelik az elemi előrejelzési adatokat, hanem valószínűségi tartományokat rendelnek azokhoz (egy meghatározott szám helyett bekövetkezési tartomány) (Vlckova és Patak, 2010).

Ezért a  változó  kereslet és  a  bekövetkezési tartományok szerinti logika további  modulok alkalmazását igényli a folyamatban, mégpedig szimulációs, illetve ‘mi-van-ha’ elemző eszközöket. Ezek a követelmények tovább erősítik az igény tervező IT kompetenciáinak szükségességét.

A fentiekből következően a vállalati tevékenységekben a szorosan vezetett területek (gyártás, pénzügy) szerint az előrejelzés rendszerint rossz! Ez abból következik, hogy minden tervezési lépés, mely az igénytervezésen alapul, szükségszerűen bizonytalanságot hordoz. Az előrejelzésen alapuló gyártási és kiszállítási program (azok megvalósulása) és az aktuális értékesítés (vevői rendelések) különbsége befolyásolja az egész ellátási lánc vevőkiszolgálási színvonalát. A vevőkiszolgálási színvonal rendszerint nem éri el a 100%-ot, a biztonsági készlet a megfelelő eszköz a vevőkiszolgálás javítására.

Mint látható, az igénytervezésre alkalmas szakember aktuális képességei és annak a karrierpálya szerinti megfelelése igen különböző lehet. Sokan választják a házon belüli képzés rögös, de hatékony útját, vagy más megoldás híján igénytervező szakember bérbe vételét.

A felrajzolt képhez fontos adalékokkal szolgál egy korábbi felmérés:

 4_abra.png

 

  1. ábra. A kereslet (igény) tervező karrierútja a válaszadó cégeknél, a tervezőnként emelkedő

DFU szám és az igénytervezési folyamatok hatékonysága; eredmények. Forrás: Gilmore, 2013.

 

 

A felmérés eredményei azt jelzik, hogy e rendkívül komplex pozícióban eredményeket felmutatni képes munkatársak (a cégek több, mint felénél) karrier (továbblépési) kilátásai rendkívül jók, amit a vállalati működés széles és aprólékos megismerésével nyert tapasztalatok ösztönöznek (operatív bölcsesség). A demand management jelentőségét mutatja, hogy a DFU szám növekvő trendjéhez az igénytervezési folyamatok növekvő hatékonysága társul. Ez egy drága, de megtérülő pozíció. A pozíció sikeres betöltéséhez az elméleti alapok mellett széleskörű (több területet átfogó) vállalati gyakorlatra van szükség, azaz nem sikeres gondolat a ‘nyeretlen kétévesek’ alkalmazása. Ebből következően kinevelésük elsődlegesen vállalati érdek, megtartásuk még inkább az.

 

Irodalomjegyzék

Canadian Supply Chain Sector Council (2014): Occupational Standard: Forecasting and demand manegement specialist. Document Version: June 19, 2014

Chase, Charles W. (2016): Next Generation Demand Management: People, Process, Analytics, and Technology. Wiley and SAS Business, 2016.

Chase, Charles W. (2013): Demand-Driven Forecasting: A Structured Approach  to Forecasting. Wiley.

Gilmore, Dan (2013): Supply Chain News: Understanding the Role of Demand Planner. Supply Chain Digest, Nov. 15, 2013

Mondovics János (2017a): Előrejelzés, értékesítés és operatív működés. A gyártás és a disztribúció összhangtalansága. NÉBIH konferencia, Budapest, 2017. május 3.

Mondovics János (2017b): A gyártás és a disztribúció összhangtalanság. Logisztikai Híradó,

2017 augusztus.

Rohde, Jens (2005): Chapter Coordination and Integration in Hartmut Stadtler. In Christoph Kilger (ed.): Supply Chain Management and Advanced Planning – Concept, Models, Software and Case Studies. Springer.

Vlckova, Vladimira – Patak, Michal (2010): Role of demonad planning in business process management. 6th International Scientific Conference, May 13–14, 2010, Vilnius, Lithuania

 

MIÉRT PUBLIKÁLUNK? MIT ÉR A PUBLIKÁCIÓ?

Dr. Gyenge Balázs Ph.D

Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet, Tevékenység menedzsment és Logisztika Tanszék, Gödöllő

bgyenge@interm.gtk.gau.hu

 

Abstract:

Manapság a tudományos világban mindenki publikál. A tudomány művelői számára a publikáció kötelesség és az előre haladásnak is egyfajta mérője, mércéje. Publikálunk, mert muszáj, de vajon tudjuk-e valójában, hogy miért publikálunk? Vajon nem silányítjuk-e el közben a publikáció valódi értelmét. Amikor publikálunk vajon csak utánozzuk-e a nagyokat, ahogy azt láttuk Newtonnál, Einsteinnél, vagy egy-egy rangos folyóirat példájának esetében az általunk referenciának tekintett professzorokat? Történetesen ezzel mi is „nagyok” leszünk
– még ha a téma más is – vagy nem?   

Attól jó-e egy publikáció, ha megfelel a precízen kidolgozott formai és tartalmi követelményeknek, vagy attól jó, ha jó a mondanivalója? Vajon a közönség igénye a fontosabb mérce, vagy a tudományosság magasan szántó elvei? Számtalan gyötrő kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor egy dinamikusan fejlődő, de jelenleg még kicsi, ám „trendi” folyóirat a Logisztikai Trendek és Legjobb Gyakorlatok főszerkesztője lettem. Igen hamar rá kellett jönnöm, hogy ezek a kérdések nem csak engem érdekelnek, nem csak szerkesztő társaimat, hanem olyan általános dilemmák is egyben, melyek az aktuális tudományos világ és főként a tudományos vezetés elitjének a pillanatnyi hozzáállását is tükrözik, miközben a tudomány fejlődési potenciálját is jó néhány évre meghatározzák. Ebben a rövid glosszában ezekre a kérdésekre keresem a választ.

 

Kulcsszavak:

publikáció, közlés, érték szemlélet

 

  1. A PUBLIKÁCIÓ FOGALMA

 

1.1. Problémafelvetés és bevezetés

Mindenekelőtt érdemes a publikáció szó jelentésének kitisztításával kezdeni. A publikáció szó eredete a latin: publicare (közhírré tenni)  szóból származik a „-ció” főnév képző segítségével. Jelentése tehát: közzététel, kihirdetés, nyilvánosságra hozás, ami azt is jelenti, hogy a publikálás után bárki szabadon hozzáférhet az ilyen természetű információhoz. Titkos, vagy nem elérhető publikáció példának okáért oximoron és, mint olyan nem is létezhet. Figyelembe véve a kommunikáció íratlan és írott szabályait a publikáció és a publikálás jelentésének fontos eleme, hogy szorosan kötődik a publikáló személyhez, és/vagy intézményhez, illetve annak szándékaihoz. Ilyen formán a publikáció személyhez kötődik és fontos mondanivalója van, tehát közlés.

Amennyiben egy publikáció kötött vagy szabad publikációs formában jelenik meg, úgy arról beszélünk, hogy a közlés mennyire szabályozott. Jó, ha tudjuk, hogy ha publikációs formák erősen korlátozva vannak, akkor cenzúráról beszélünk, ami egy másik fontos fogalom a témával kapcsolatban. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a cenzúra témakörébe, látható hogy a cenzúra, minden korszak sajátos negatív ideálja a szabadságról, a szólásról és a gondolkodás szabadságáról, a fejlődés gátja, vagy éppen mozgató rúgója. Értelemszerű, hogy mindenkor szükség van szabadságra, de ugyanakkor némi korlátra is, hiszen a korlátlan szabadság anarchiát szül, a túl sok korlát viszont börtönt jelent és gátja minden fejlődésnek, kreativitásnak. Az egyensúly megtalálása nem csak a szerkesztők zöld szemű szörnye, hanem az egyes korszakok szellemi áramlatának és a társadalom fejlettségének is hű lenyomata.

A közlés természete az ember és bármely lény (különösen, ha tudattal bír) lényegi fundamentuma, bármilyen cél elérésének alapja és eszköze, minden dolgok közös nevezője, amely már eleve kódolja, hogy mit is akarunk valójában. Lássuk, hogyan vélekedik a közlésről Szókratész. Jól ismert Szókratész hármas szűrője a közlésről, ami egy anekdotában híresült el. Mielőtt megszólalunk vagy közlünk mindig tegyük fel az alábbi három kérdést:

  1. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a kérdést! Amit mondasz az az Igazság? Teljes mértékben igaz és megbizonyosodtunk benne, hogy minden tekintetben igaz? Ez az un. Igazság szűrő.
  2. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a második kérdést! Amit mondani készülsz az dolog? Akiről és amiről állítasz valamit, az jó dolog? Ez a jóság szűrő. Ha nem jó, akkor még a harmadik szűrő igaz lehet.
  3. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a harmadik kérdést! Amit mondani készülsz az hasznos számomra (...kérdezi az, akit megszólítasz)? Ez a hasznosság szűrő.

 

Szókratész a következőket mondja a közlésről: „Ha az, amit mondani szeretnél, se nem biztos, hogy igaz, se nem jó dolog, és még nem is hasznos, akkor miért mondanád el egyáltalán?” Vagyis ebben az esetben egyáltalában semmi értelme a közlésnek, vagy a publikációnak. Gondolkozzunk el ezen egy cseppet és hasonlítsuk a mai kor média zűrzavarához. Azok a közlések, amelyek nem adnak hozzá értéket a tudomány vagy a társadalom számára, azok haszontalanok, fölöslegesek és a legtöbb esetben hamisak is, hiszen a szándékuk is megkérdőjelezhető.

A publikáció második jelentése a kiadvány maga, ami egy elérhető dokumentum, függetlenül attól, hogy az milyen formában jelenik meg. Ha a 21. századról beszélünk és miért ne beszélnénk arról, hiszen abban élünk, akkor a publikáció, mint olyan nem szorítkozhat a folyóiratokra, vagy könyvekre. Eljött az idő arra, hogy az elektronikus szakirodalmat is egyenlő rangban kezeljük, vagy a nyomtatott médiát elektronikus úton is elérhetővé tegyük, ugyanis ez az egyetlen olyan technika, ami bizonyította a túlélést és a szinte korlátlan elérhetőséget. Ezért olyan nagy jelentőségű a DOI szám, ami egy jól érzékelhető, de még mindig óvatos kísérlet, a jövő felé tett lépések között. Nem csak a Gutemberg világnak van vége, de egyúttal a bennfentes tudománynak is, ami a történelemben olyan sokáig a kiválasztott kevesek privilégiuma volt. Ez a felvetés elvezet minket a publikáció harmadik jelentéséhez, mely számunkra nagyon fontos.

A publikáció harmadik jelentése egy olyan cselekmény, amely tudományos mű megjelentetését foglalja magába, ami megfelel a tudományosság kritériumainak és eredményeivel hozzájárul a tudomány fejlődéséhez. A mai világban sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a tudományosságnak vannak alapelvei tudományos katasztereken és a kiadók által kívánatosnak tartott tartalmi előírásokon túl is! Úgy is mondhatnánk, hogy annyi a kívánalom és a kritérium, hogy az alapelvek háttérbe kerültek, amit én nagyon sajnálok, mert a példának okáért vannak olyan elvek, amik több ezer éve mit sem változtak és még ma is megállják a helyüket.

A görög kritikai gondolkodásnak köszönhetjük például azt a hozzáállást a dolgokhoz, hogy az alábbi két kérdést mindig fel kell tenni Maróth M. (2004):

  1. Mi az oka annak, amit érzékelünk, vagy tapasztalunk vagy gondolunk?
  2. Mi a bizonyítéka ezen okok fennállásának? Hogyan tudjuk azt bizonyítani?

 

 

Ez a tudományos hozzáállás mind a mai napig fennmaradt és gondolkodók sokaságát indította a mind teljesebb megismerés felé. A görögöknek köszönhetjük az első ok-okozati rendszerek meghatározását, a bizonyítást magát, a szillogizmust, az empíriát az axiómákban való gondolkodást, de még az egzakt és elvont gondolkodás művészetét is.

 

1.2. MÓDSZER

A továbbiakban a kritikai szövegelemzést és szakirodalmi forrás feltárást alkalmazom a mondanivalóm kifejtésére, melyben megvizsgálom és felsorakoztatom azokat a kulcstényezőket, amelyeket érdemesnek tartok figyelembe venni. 

 

  1. A PUBLIKÁCIÓ ÉS A TUDOMÁNYOSSÁG KAPCSOLATA

 

2.1. ELEMZÉS

A modern korban a tudományt úgy értelmezzük, mint olyan használható, rendszerezett, ismeretek (gondolatok) tárházát, mely túllép a tapasztatok szintjén, lényegi megértést mutat, például a dedukció útján, újra és újra igazolható, igazolt törvényszerűségekre épít, melyek összefüggő tudományos elméletekké álnak össze, melyek alkalmasak jelenségek pontos, objektív, egyetemleges leírására, vagy bekövetkezésük megjósolására. Ezen túlmenően használatos módszerei alkalmasak új elképzelések felállítására és igazolására, anélkül, hogy félrevezető következtetéseket tehetnénk, vagy tehetnénk. Összefüggő egymásból következő ismeretek, illetőleg igazságok rendszere, mely nem puszta elmélet. Ez utóbbiban, vagyis az elméletekben feltételezések is vannak (még akkor is, ha tudományos elméletről van szó). Természetesen igaz, hogy bizonyos szinten, szinte minden tudományban van elmélet is, mely még nem teljesen igazolt, és jelen formájában csak feltételezett, ám ezen mértékének és szintjének meghatározása elsőrangú kritérium atekintetben, hogy ki mennyire tudományos vagy sem. Amennyiben több a feltételezés, mint a tény (igazság), úgy nem beszélhetünk tudományról és fordítva is igaz, hogy csak akkor beszélhetünk tudományról, ha tudatosan törekszünk a feltételezések kiszűrésére. Ez az 1. számú kritérium.

A görögökhöz hasonlóan a tudomány a mai napig megőrizte a kritikai megközelítési módját, melyet gyakran konzervativizmusnak titulálnak és azzal a mentalitással azonosíthatjuk, hogy a szkepticizmus a bizonyosság hiányának kinyilvánítása. Mindezek alapján 2. számú kritérium a bizonyítás szükségessége és a kritikai hozzáállás. Sok vélemény szerint a tudományos kutatás, mindig az ismeretek meglévő rendszeréhez kapcsolódó tevékenység (lásd: Gőcze I. 2011), ám néha az is lehetséges, hogy a meglévő ismeretek cáfolatául szolgál. Ilyen esetekben a tudománynak és a publikáció személyének igen nehéz dolga van, a már említett konzervativizmus miatt, sőt a tudomány ezen okból, akár éveken át tévutakon is járhat. (Ennek számos történelmi példáját hozhatjuk fel, a világ minden pontjáról és a legnevesebb műhelyekből is. pl.: „Már pedig levegőnél nehezebb tárgy nem repülhet!” vagy Galilei híres mondata: „És mégis mozog (a Föld)”.)

A 3. kritérium az összehasonlítás és összekapcsolás képessége, mely természetesen szintén feltételezi a szétválasztás képességét, analízis és szintézis formájában. Nem tisztem olyan állítást tenni, hogy melyik fontosabb, vagy magasabb rendű, ám megjegyzem, hogy a megismerés folyamatának van egy jellegzetes dialektikus természete. A megismerés első lépésként hasonlóságokat észlelünk, alacsony tudatossági szinten pl.: A azonos B-vel, vagy A hasonlít B-re. (gondoljunk a kisgyermekre, amikor felismer, azaz azonosít jelenségeket).
A megismerés vélhetően magasabb szintje a különbség tétel, mely rávilágít az apróbb, ugyanakkor lényegi különbségekre. (lásd: nagyobb gyerekek, és sajnos ide tartozik a „rasszizmus” is) A következő gondolkodási magasság lehet az analógia, mely egymástól nagyon különböző dolgok közötti hasonlóságok felfedezésére és megértésére irányul és így tovább.

  1. Kritériumnak tekintem azt a tényt, hogy minden törekvésünk ellenére a tudomány, nehezen vagy nem választható el a kulturális közegtől, ami által a tudomány is egyfajta különálló kultúra és ennek megfelelően alkalmazza is az aktuális tudományos kultúra normáit, erkölcseit és etikáit. Alapvetően a két minőségi kategória között ott húzható meg a határ, hogy míg a norma és az erkölcs egyfajta közmegegyezés a megfelelőségről, addig az etika belső mércéjű és indíttatású. Szerencsés esetben a kettő együtt jár, és hozzájárul a tudomány pártatlanságához.
  2. Kritérium a tudományos módszertan, azaz a mindenkori tudományos közösség által elfogadott és használt módszerek tárháza, melynek alkalmazása nem csak azért fontos, mert tradíciók alapján ezeket használjuk és hasonlítani akarunk a már említett elődökhöz, hanem azért is, mert ezek helyes alkalmazás esetén biztosítják, vagy feltételezhetően jobban biztosítják a például görögök által kifejlesztett szillogizmusokat, megakadályozzák a nyilvánvaló tévedéseket, téves értelmezéseket, ami a tudomány és az áltudomány művelésében egyfajta „demarkációs kritérium” (lásd még: Ropolyi L. – Szegedi P. 2018) másrészről elfogadható alap, egyfajta posztulátum más kutatók számára. Míg a „para”-tudományok a bizonyítottság hiányát, és a jelenségek kismértékű ismertségét jelentik, addig a módszerek hiánya, a tudománytalanságot (áltudományt) jellemzi. Mindazonáltal a speciális és általános módszerek használata az adott helyen, időben, tudományterületen és vizsgálati szinten a tervszerűen végzett és az adott vonatkozásban rendelkezésre álló, eddigi tudományos ismereteken alapuló emberi tevékenység, melynek célja a meglévő ismeretet, kiegészítő, általánosító vagy helyettesítő ismeret nyújtása (Paczolay, 1970 in Gőcze I. 2011), és egyben az emberi intellektus bizonyítása. A magam részéről a tudományos módszertan kategóriájába sorolnám a sokat emlegetett ellenőrizhetőséget és az egzaktságot is, mely minden módszerben meg kell, hogy jelenjen, hiszen ha ez nem történik meg, akkor valódi módszerről sem beszélhetünk.
  3. Kritérium a tudomány diszkrimináció mentessége, ami egyrészről jelenti azt, hogy a tudomány erőfeszítéseinek gyümölcsei közkincsűek kellenek, hogy legyenek és olyan általánosságokat (általános ismereteket, igazságokat) kell megcéloznia, amely idézőjelben minden kultúrában elfogadható érvényűnek kell lennie, másrészről azt is jelenti, hogy a tudomány nem lehet kirekesztő, vagy bizonyos körök számára tiltható (a jelentés legszélesebb értelmében). Bár ezen kritérium ellentmondani látszik a klasszikus „main-stream” kontra „out-sider” vitának, ami sajnos a tudomány konzervatizmusának egyfajta soviniszta mellékterméke („kivéve, ha jogos” … a szerző megjegyzése).
  4. Kritérium az érdeksemlegesség. Mint ahogy a tudomány magasztos értelmezése a tudásról és az igazságról is érdek semleges, úgy a tudomány művelésének is „érdeksemlegesnek” kell lennie. A mai világunkban nagyon oda kell rá figyelni, hogy mely publikáció milyen érdekből születik. Szélsőséges értelmezés és gyakorlat szerint a tudományos érdeklődés és az igazság feltárás hajtóereén kívül nem fogadható el semmilyen munka és különösen nem fogadhatóak el az olyan közlések, melyet bizonyos potenciális gazdasági hatalommal rendelkező érdekkörök, vagy akár a folyamatosan csatározó és összecsapó tudományos érdekkörök „rendelnek meg” és nyilatkoztatnak ki. Problémás a tudományos lépcsőfokokat járó kollégák „öncélú” saját idézettség, vagy publikációs index növelésére irányuló törekvések megítélése is, hiszen aligha készül ezek közül minden publikáció olyan célzattal, hogy előre mozdítsa a tudomány kerekét. Mindazonáltal egészen biztosan fel lehet állítani valamiféle osztályozási skálát e-tekintetben, melyet a tudományos közönség az elismerés útján indirekte meg is tesz, ha akarjuk, ha nem.
  5. Kritérium a felhasználhatóság, és annak minden tartalmi és formai kelléke, a hivatkozásoktól kezdve, a referenciákon át, egészen az eredmények bemutatásáig, sőt akár gyakorlati útmutatókig. „A tudományos kutatást alapvetően úgy kell felfogni és egyszerűen értelmezni, mint egy tudatos illetve módszeres megismerési gyakorlatot.” (Gőcze I. 2011) Ez nem csak képessé teszi az érdeklődő embert a különböző újdonságok megismerésére, hanem azt további megismerhetőség tárgyává is teszi. Gyakori példám a hóemberépítés, melynek során a kezdetben kis mennyiségű ismeretet jelképező hó gombócot, megannyi erőfeszítés teszi, egyre tekintélyesebb hó görgeteggé. Mindezek által a tudományos megismerés olyan módszereket biztosít a közreműködő számára, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az eddig ismeretlen jelenségeket, problémákat az ember megismerje, sőt azokat meg is oldja. (Gőcze I. 2011) Mind a módszertan, mind a felhasználhatóság kritériumának egyfajta nyitottságot kell tükröznie a még ismeretlen iránt, és igényt arra, hogy ezeket a folyamatokat, problémákat a „kíváncsi megismerő” megértse és tudatosan képes legyen megoldani (Gőcze I. 2011). Mindebből következik a kilencedik kritérium az újdonság értékkel kapcsolatban.
  6. Kritérium az újdonság. Minden tudományos munkával szemben támasztott általános igény, hogy legyen valamekkora újdonság értéke, hiszen a megismerési folyamat egy új lépcsőjét alkotja. Amely munka nem tartalmaz ilyet, úgy az a munka nem más mint, leírás, vagy interpretáció azok számára, akik az adott témát még nem ismerik kellőképpen. Annak ellenére, hogy az adott célcsoport számára ez lehet nem lebecsülendő valós igény és érdeklődés, új hozzáadott érték nélkül a munka tudományos értéke csekély. A közelmúlt gyakorlatában példának okáért kialakult az a nézet, hogy a tudományos tevékenységben „tudományos bizonytalanságnak” kell lennie, különösen, ha innovációról van szó. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy néha a meglévő dolgok új értelmezése is jelenthet nóvumot, mely a föld egész társadalmát alakította át, s mint ilyen nehezen védhető álláspont lenne, hogy az adott dolog nem a tudomány területe. Ilyen példának említeném Steve Jobs álmának megvalósulását az IPhone nevű kommunikációs eszközben, vagy Ford T-modell-jét. Mindezeken túl, még azt is közbevetem, hogyha ez nem lenne kellő bizonyíték, akkor azt a tapasztalatot említeném, hogy egy probléma teljes körű megoldása, számos új problémát, kérdést vet fel, melyek tanulmányozása szintén a tudomány feladata (ún. „új feladata”).

És végül, de nem utolsó sorban a 10. kritérium, hogy a tudománynak szubjektivitás mentesnek, azaz objektívnek kell lenni, valamint bizonyított törvényeken és/vagy axiómákon kell nyugodnia, melyek bizonyos korlátok (feltételek), és posztulátumok (ebben az értelmében felsőbb igazságok, melyek elfogadásra és kinyilatkoztatásra kerültek, ezúton befolyásolva a megfigyeléseket, jelenségeket) valamint ezek hatásain alapulva. Ha végsőkig kitartunk a tudomány pártatlansága mellett, akkor ez a 10. kritérium implikáció alatt áll a 6-os és 7-es kritériumtól. Egyesek viszont a tudomány alapjának tekintik ezen utolsó tételt és abszolutizálják azt, mely lehetséges, de nem szükségszerű. Véleményem szerint a többi kritérium is fontos a tudomány egészséges fejlődéséhez. Ha úgy tetszik a fentiek lehetnek a tudományos publikáció és egyben a tudományos tevékenység princípiumai.

 

  1. EREDMÉNY és JAVASLATOK

 

A fenti elemzésből kitűnik, hogy bár többféle megközelítésből, többféle formában meghatározhatjuk a publikációt és a tudományos közlés alapelveit, filozófiai értelemben princípiumokat is felállíthatunk, ugyanakkor a megismerés mindenkori korlátosságának okán a dilemma nem teljesen függetleníthető a társadalmi közegtől, amelyben az adott kérdést vizsgáljuk. Habár a fenti kérdések felsorakoztatása és parciális válaszai minden bizonnyal segítségéül szolgálnak a tudományos közélet médiumait felügyelő szerkesztők munkájához, sokkal többet jelentenek ennél, hiszen a tudomány jövőjét is alapvetően befolyásolják. Általuk egyfajta origót képezhetünk a kutatási törekvések középpontjába, sőt konszenzust is indukálhatunk különböző érdekcsoportok között, mindazonáltal az is egyértelműen látható hogy vannak nézőpontbeli különbségek, amelyek módosítják az adekvát válaszokat. Létezhetnek eltérések a célközönség és az egyes tudományos műhelyek tekintetében, ám mégis úgy gondolom, hogy kell, hogy létezzen a publikálásnak a tevékenységtől elvonatkoztatható, önálló kritérium rendszere és ezen keresztül önálló tudományos értéke.

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

  1. Gőcze I. (2011): A tudományos kutatás módszerei, Hadtudományi szemle, A ZMNE HTK tudományos folyóirata, 4. évfolyam, 3. azám, http://archiv.uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2011/2011_3/2011_3_alt_gocze_istvan_157_166.pdf, letöltési datum 2018.02.12 pp. 1-10 
  2. Kiss J., Kiss O., Ropolyi L., P. Szabó S., Székely L., Szegedi P., Varga M. (2012): A tudományos gondolkodás története - Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig, Digitális Tankönyvtár, TÁMOP-4.1.2 A1 és a TÁMOP-4.1.2 A2 könyvei, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/ tamop412A/2011-0073_tudomanyos_gondolkodas_tortenete/ch02.html#id537050 letöltési datum 2018.02.12
  3. Maróth M. (2004): Az arabok mint a görög tudományok örökösei, Mindentudás Egyeteme,http://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok/tudom%C3%A1nyter%C3%BCletek/b%C3%B6lcs%C3%A9szettudom%C3%A1ny/141-filoz%C3%B3fiai-tudom%C3%A1nyok/6094-az-arabok-mint-a-goeroeg-tudomanyok-oeroekoesei.html
  4. Paczolay Gy. (1970): A tudományos kutatás néhány elméleti és módszertani kérdései. In: BÓNA Ervin – FARKAS János (szerk.):  A tudomány néhány elméleti kérdése.  Budapest.: Akadémiai Kiadó
  5. Ropolyi L. – Szegedi P. (letöltési datum: 2018): A tudományos gondolkodás története, Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig http://ttk.tamop.elte.hu/sites/ttktamop.elte.hu/files/tananyagok/ a_tudomanyos_gondolkodas_tortenete.pdf, letöltési datum 2018.02.12  pp. 1-333
süti beállítások módosítása