A Magyar Logisztikai Egyesület szakmai blogja

MIÉRT PUBLIKÁLUNK? MIT ÉR A PUBLIKÁCIÓ?

2018. február 23. - Magyar Logisztikai Egyesület

Dr. Gyenge Balázs Ph.D

Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet, Tevékenység menedzsment és Logisztika Tanszék, Gödöllő

bgyenge@interm.gtk.gau.hu

 

Abstract:

Manapság a tudományos világban mindenki publikál. A tudomány művelői számára a publikáció kötelesség és az előre haladásnak is egyfajta mérője, mércéje. Publikálunk, mert muszáj, de vajon tudjuk-e valójában, hogy miért publikálunk? Vajon nem silányítjuk-e el közben a publikáció valódi értelmét. Amikor publikálunk vajon csak utánozzuk-e a nagyokat, ahogy azt láttuk Newtonnál, Einsteinnél, vagy egy-egy rangos folyóirat példájának esetében az általunk referenciának tekintett professzorokat? Történetesen ezzel mi is „nagyok” leszünk
– még ha a téma más is – vagy nem?   

Attól jó-e egy publikáció, ha megfelel a precízen kidolgozott formai és tartalmi követelményeknek, vagy attól jó, ha jó a mondanivalója? Vajon a közönség igénye a fontosabb mérce, vagy a tudományosság magasan szántó elvei? Számtalan gyötrő kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor egy dinamikusan fejlődő, de jelenleg még kicsi, ám „trendi” folyóirat a Logisztikai Trendek és Legjobb Gyakorlatok főszerkesztője lettem. Igen hamar rá kellett jönnöm, hogy ezek a kérdések nem csak engem érdekelnek, nem csak szerkesztő társaimat, hanem olyan általános dilemmák is egyben, melyek az aktuális tudományos világ és főként a tudományos vezetés elitjének a pillanatnyi hozzáállását is tükrözik, miközben a tudomány fejlődési potenciálját is jó néhány évre meghatározzák. Ebben a rövid glosszában ezekre a kérdésekre keresem a választ.

 

Kulcsszavak:

publikáció, közlés, érték szemlélet

 

  1. A PUBLIKÁCIÓ FOGALMA

 

1.1. Problémafelvetés és bevezetés

Mindenekelőtt érdemes a publikáció szó jelentésének kitisztításával kezdeni. A publikáció szó eredete a latin: publicare (közhírré tenni)  szóból származik a „-ció” főnév képző segítségével. Jelentése tehát: közzététel, kihirdetés, nyilvánosságra hozás, ami azt is jelenti, hogy a publikálás után bárki szabadon hozzáférhet az ilyen természetű információhoz. Titkos, vagy nem elérhető publikáció példának okáért oximoron és, mint olyan nem is létezhet. Figyelembe véve a kommunikáció íratlan és írott szabályait a publikáció és a publikálás jelentésének fontos eleme, hogy szorosan kötődik a publikáló személyhez, és/vagy intézményhez, illetve annak szándékaihoz. Ilyen formán a publikáció személyhez kötődik és fontos mondanivalója van, tehát közlés.

Amennyiben egy publikáció kötött vagy szabad publikációs formában jelenik meg, úgy arról beszélünk, hogy a közlés mennyire szabályozott. Jó, ha tudjuk, hogy ha publikációs formák erősen korlátozva vannak, akkor cenzúráról beszélünk, ami egy másik fontos fogalom a témával kapcsolatban. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a cenzúra témakörébe, látható hogy a cenzúra, minden korszak sajátos negatív ideálja a szabadságról, a szólásról és a gondolkodás szabadságáról, a fejlődés gátja, vagy éppen mozgató rúgója. Értelemszerű, hogy mindenkor szükség van szabadságra, de ugyanakkor némi korlátra is, hiszen a korlátlan szabadság anarchiát szül, a túl sok korlát viszont börtönt jelent és gátja minden fejlődésnek, kreativitásnak. Az egyensúly megtalálása nem csak a szerkesztők zöld szemű szörnye, hanem az egyes korszakok szellemi áramlatának és a társadalom fejlettségének is hű lenyomata.

A közlés természete az ember és bármely lény (különösen, ha tudattal bír) lényegi fundamentuma, bármilyen cél elérésének alapja és eszköze, minden dolgok közös nevezője, amely már eleve kódolja, hogy mit is akarunk valójában. Lássuk, hogyan vélekedik a közlésről Szókratész. Jól ismert Szókratész hármas szűrője a közlésről, ami egy anekdotában híresült el. Mielőtt megszólalunk vagy közlünk mindig tegyük fel az alábbi három kérdést:

  1. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a kérdést! Amit mondasz az az Igazság? Teljes mértékben igaz és megbizonyosodtunk benne, hogy minden tekintetben igaz? Ez az un. Igazság szűrő.
  2. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a második kérdést! Amit mondani készülsz az dolog? Akiről és amiről állítasz valamit, az jó dolog? Ez a jóság szűrő. Ha nem jó, akkor még a harmadik szűrő igaz lehet.
  3. Mielőtt elmondanád, amit szeretnél, tedd fel a harmadik kérdést! Amit mondani készülsz az hasznos számomra (...kérdezi az, akit megszólítasz)? Ez a hasznosság szűrő.

 

Szókratész a következőket mondja a közlésről: „Ha az, amit mondani szeretnél, se nem biztos, hogy igaz, se nem jó dolog, és még nem is hasznos, akkor miért mondanád el egyáltalán?” Vagyis ebben az esetben egyáltalában semmi értelme a közlésnek, vagy a publikációnak. Gondolkozzunk el ezen egy cseppet és hasonlítsuk a mai kor média zűrzavarához. Azok a közlések, amelyek nem adnak hozzá értéket a tudomány vagy a társadalom számára, azok haszontalanok, fölöslegesek és a legtöbb esetben hamisak is, hiszen a szándékuk is megkérdőjelezhető.

A publikáció második jelentése a kiadvány maga, ami egy elérhető dokumentum, függetlenül attól, hogy az milyen formában jelenik meg. Ha a 21. századról beszélünk és miért ne beszélnénk arról, hiszen abban élünk, akkor a publikáció, mint olyan nem szorítkozhat a folyóiratokra, vagy könyvekre. Eljött az idő arra, hogy az elektronikus szakirodalmat is egyenlő rangban kezeljük, vagy a nyomtatott médiát elektronikus úton is elérhetővé tegyük, ugyanis ez az egyetlen olyan technika, ami bizonyította a túlélést és a szinte korlátlan elérhetőséget. Ezért olyan nagy jelentőségű a DOI szám, ami egy jól érzékelhető, de még mindig óvatos kísérlet, a jövő felé tett lépések között. Nem csak a Gutemberg világnak van vége, de egyúttal a bennfentes tudománynak is, ami a történelemben olyan sokáig a kiválasztott kevesek privilégiuma volt. Ez a felvetés elvezet minket a publikáció harmadik jelentéséhez, mely számunkra nagyon fontos.

A publikáció harmadik jelentése egy olyan cselekmény, amely tudományos mű megjelentetését foglalja magába, ami megfelel a tudományosság kritériumainak és eredményeivel hozzájárul a tudomány fejlődéséhez. A mai világban sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a tudományosságnak vannak alapelvei tudományos katasztereken és a kiadók által kívánatosnak tartott tartalmi előírásokon túl is! Úgy is mondhatnánk, hogy annyi a kívánalom és a kritérium, hogy az alapelvek háttérbe kerültek, amit én nagyon sajnálok, mert a példának okáért vannak olyan elvek, amik több ezer éve mit sem változtak és még ma is megállják a helyüket.

A görög kritikai gondolkodásnak köszönhetjük például azt a hozzáállást a dolgokhoz, hogy az alábbi két kérdést mindig fel kell tenni Maróth M. (2004):

  1. Mi az oka annak, amit érzékelünk, vagy tapasztalunk vagy gondolunk?
  2. Mi a bizonyítéka ezen okok fennállásának? Hogyan tudjuk azt bizonyítani?

 

 

Ez a tudományos hozzáállás mind a mai napig fennmaradt és gondolkodók sokaságát indította a mind teljesebb megismerés felé. A görögöknek köszönhetjük az első ok-okozati rendszerek meghatározását, a bizonyítást magát, a szillogizmust, az empíriát az axiómákban való gondolkodást, de még az egzakt és elvont gondolkodás művészetét is.

 

1.2. MÓDSZER

A továbbiakban a kritikai szövegelemzést és szakirodalmi forrás feltárást alkalmazom a mondanivalóm kifejtésére, melyben megvizsgálom és felsorakoztatom azokat a kulcstényezőket, amelyeket érdemesnek tartok figyelembe venni. 

 

  1. A PUBLIKÁCIÓ ÉS A TUDOMÁNYOSSÁG KAPCSOLATA

 

2.1. ELEMZÉS

A modern korban a tudományt úgy értelmezzük, mint olyan használható, rendszerezett, ismeretek (gondolatok) tárházát, mely túllép a tapasztatok szintjén, lényegi megértést mutat, például a dedukció útján, újra és újra igazolható, igazolt törvényszerűségekre épít, melyek összefüggő tudományos elméletekké álnak össze, melyek alkalmasak jelenségek pontos, objektív, egyetemleges leírására, vagy bekövetkezésük megjósolására. Ezen túlmenően használatos módszerei alkalmasak új elképzelések felállítására és igazolására, anélkül, hogy félrevezető következtetéseket tehetnénk, vagy tehetnénk. Összefüggő egymásból következő ismeretek, illetőleg igazságok rendszere, mely nem puszta elmélet. Ez utóbbiban, vagyis az elméletekben feltételezések is vannak (még akkor is, ha tudományos elméletről van szó). Természetesen igaz, hogy bizonyos szinten, szinte minden tudományban van elmélet is, mely még nem teljesen igazolt, és jelen formájában csak feltételezett, ám ezen mértékének és szintjének meghatározása elsőrangú kritérium atekintetben, hogy ki mennyire tudományos vagy sem. Amennyiben több a feltételezés, mint a tény (igazság), úgy nem beszélhetünk tudományról és fordítva is igaz, hogy csak akkor beszélhetünk tudományról, ha tudatosan törekszünk a feltételezések kiszűrésére. Ez az 1. számú kritérium.

A görögökhöz hasonlóan a tudomány a mai napig megőrizte a kritikai megközelítési módját, melyet gyakran konzervativizmusnak titulálnak és azzal a mentalitással azonosíthatjuk, hogy a szkepticizmus a bizonyosság hiányának kinyilvánítása. Mindezek alapján 2. számú kritérium a bizonyítás szükségessége és a kritikai hozzáállás. Sok vélemény szerint a tudományos kutatás, mindig az ismeretek meglévő rendszeréhez kapcsolódó tevékenység (lásd: Gőcze I. 2011), ám néha az is lehetséges, hogy a meglévő ismeretek cáfolatául szolgál. Ilyen esetekben a tudománynak és a publikáció személyének igen nehéz dolga van, a már említett konzervativizmus miatt, sőt a tudomány ezen okból, akár éveken át tévutakon is járhat. (Ennek számos történelmi példáját hozhatjuk fel, a világ minden pontjáról és a legnevesebb műhelyekből is. pl.: „Már pedig levegőnél nehezebb tárgy nem repülhet!” vagy Galilei híres mondata: „És mégis mozog (a Föld)”.)

A 3. kritérium az összehasonlítás és összekapcsolás képessége, mely természetesen szintén feltételezi a szétválasztás képességét, analízis és szintézis formájában. Nem tisztem olyan állítást tenni, hogy melyik fontosabb, vagy magasabb rendű, ám megjegyzem, hogy a megismerés folyamatának van egy jellegzetes dialektikus természete. A megismerés első lépésként hasonlóságokat észlelünk, alacsony tudatossági szinten pl.: A azonos B-vel, vagy A hasonlít B-re. (gondoljunk a kisgyermekre, amikor felismer, azaz azonosít jelenségeket).
A megismerés vélhetően magasabb szintje a különbség tétel, mely rávilágít az apróbb, ugyanakkor lényegi különbségekre. (lásd: nagyobb gyerekek, és sajnos ide tartozik a „rasszizmus” is) A következő gondolkodási magasság lehet az analógia, mely egymástól nagyon különböző dolgok közötti hasonlóságok felfedezésére és megértésére irányul és így tovább.

  1. Kritériumnak tekintem azt a tényt, hogy minden törekvésünk ellenére a tudomány, nehezen vagy nem választható el a kulturális közegtől, ami által a tudomány is egyfajta különálló kultúra és ennek megfelelően alkalmazza is az aktuális tudományos kultúra normáit, erkölcseit és etikáit. Alapvetően a két minőségi kategória között ott húzható meg a határ, hogy míg a norma és az erkölcs egyfajta közmegegyezés a megfelelőségről, addig az etika belső mércéjű és indíttatású. Szerencsés esetben a kettő együtt jár, és hozzájárul a tudomány pártatlanságához.
  2. Kritérium a tudományos módszertan, azaz a mindenkori tudományos közösség által elfogadott és használt módszerek tárháza, melynek alkalmazása nem csak azért fontos, mert tradíciók alapján ezeket használjuk és hasonlítani akarunk a már említett elődökhöz, hanem azért is, mert ezek helyes alkalmazás esetén biztosítják, vagy feltételezhetően jobban biztosítják a például görögök által kifejlesztett szillogizmusokat, megakadályozzák a nyilvánvaló tévedéseket, téves értelmezéseket, ami a tudomány és az áltudomány művelésében egyfajta „demarkációs kritérium” (lásd még: Ropolyi L. – Szegedi P. 2018) másrészről elfogadható alap, egyfajta posztulátum más kutatók számára. Míg a „para”-tudományok a bizonyítottság hiányát, és a jelenségek kismértékű ismertségét jelentik, addig a módszerek hiánya, a tudománytalanságot (áltudományt) jellemzi. Mindazonáltal a speciális és általános módszerek használata az adott helyen, időben, tudományterületen és vizsgálati szinten a tervszerűen végzett és az adott vonatkozásban rendelkezésre álló, eddigi tudományos ismereteken alapuló emberi tevékenység, melynek célja a meglévő ismeretet, kiegészítő, általánosító vagy helyettesítő ismeret nyújtása (Paczolay, 1970 in Gőcze I. 2011), és egyben az emberi intellektus bizonyítása. A magam részéről a tudományos módszertan kategóriájába sorolnám a sokat emlegetett ellenőrizhetőséget és az egzaktságot is, mely minden módszerben meg kell, hogy jelenjen, hiszen ha ez nem történik meg, akkor valódi módszerről sem beszélhetünk.
  3. Kritérium a tudomány diszkrimináció mentessége, ami egyrészről jelenti azt, hogy a tudomány erőfeszítéseinek gyümölcsei közkincsűek kellenek, hogy legyenek és olyan általánosságokat (általános ismereteket, igazságokat) kell megcéloznia, amely idézőjelben minden kultúrában elfogadható érvényűnek kell lennie, másrészről azt is jelenti, hogy a tudomány nem lehet kirekesztő, vagy bizonyos körök számára tiltható (a jelentés legszélesebb értelmében). Bár ezen kritérium ellentmondani látszik a klasszikus „main-stream” kontra „out-sider” vitának, ami sajnos a tudomány konzervatizmusának egyfajta soviniszta mellékterméke („kivéve, ha jogos” … a szerző megjegyzése).
  4. Kritérium az érdeksemlegesség. Mint ahogy a tudomány magasztos értelmezése a tudásról és az igazságról is érdek semleges, úgy a tudomány művelésének is „érdeksemlegesnek” kell lennie. A mai világunkban nagyon oda kell rá figyelni, hogy mely publikáció milyen érdekből születik. Szélsőséges értelmezés és gyakorlat szerint a tudományos érdeklődés és az igazság feltárás hajtóereén kívül nem fogadható el semmilyen munka és különösen nem fogadhatóak el az olyan közlések, melyet bizonyos potenciális gazdasági hatalommal rendelkező érdekkörök, vagy akár a folyamatosan csatározó és összecsapó tudományos érdekkörök „rendelnek meg” és nyilatkoztatnak ki. Problémás a tudományos lépcsőfokokat járó kollégák „öncélú” saját idézettség, vagy publikációs index növelésére irányuló törekvések megítélése is, hiszen aligha készül ezek közül minden publikáció olyan célzattal, hogy előre mozdítsa a tudomány kerekét. Mindazonáltal egészen biztosan fel lehet állítani valamiféle osztályozási skálát e-tekintetben, melyet a tudományos közönség az elismerés útján indirekte meg is tesz, ha akarjuk, ha nem.
  5. Kritérium a felhasználhatóság, és annak minden tartalmi és formai kelléke, a hivatkozásoktól kezdve, a referenciákon át, egészen az eredmények bemutatásáig, sőt akár gyakorlati útmutatókig. „A tudományos kutatást alapvetően úgy kell felfogni és egyszerűen értelmezni, mint egy tudatos illetve módszeres megismerési gyakorlatot.” (Gőcze I. 2011) Ez nem csak képessé teszi az érdeklődő embert a különböző újdonságok megismerésére, hanem azt további megismerhetőség tárgyává is teszi. Gyakori példám a hóemberépítés, melynek során a kezdetben kis mennyiségű ismeretet jelképező hó gombócot, megannyi erőfeszítés teszi, egyre tekintélyesebb hó görgeteggé. Mindezek által a tudományos megismerés olyan módszereket biztosít a közreműködő számára, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az eddig ismeretlen jelenségeket, problémákat az ember megismerje, sőt azokat meg is oldja. (Gőcze I. 2011) Mind a módszertan, mind a felhasználhatóság kritériumának egyfajta nyitottságot kell tükröznie a még ismeretlen iránt, és igényt arra, hogy ezeket a folyamatokat, problémákat a „kíváncsi megismerő” megértse és tudatosan képes legyen megoldani (Gőcze I. 2011). Mindebből következik a kilencedik kritérium az újdonság értékkel kapcsolatban.
  6. Kritérium az újdonság. Minden tudományos munkával szemben támasztott általános igény, hogy legyen valamekkora újdonság értéke, hiszen a megismerési folyamat egy új lépcsőjét alkotja. Amely munka nem tartalmaz ilyet, úgy az a munka nem más mint, leírás, vagy interpretáció azok számára, akik az adott témát még nem ismerik kellőképpen. Annak ellenére, hogy az adott célcsoport számára ez lehet nem lebecsülendő valós igény és érdeklődés, új hozzáadott érték nélkül a munka tudományos értéke csekély. A közelmúlt gyakorlatában példának okáért kialakult az a nézet, hogy a tudományos tevékenységben „tudományos bizonytalanságnak” kell lennie, különösen, ha innovációról van szó. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy néha a meglévő dolgok új értelmezése is jelenthet nóvumot, mely a föld egész társadalmát alakította át, s mint ilyen nehezen védhető álláspont lenne, hogy az adott dolog nem a tudomány területe. Ilyen példának említeném Steve Jobs álmának megvalósulását az IPhone nevű kommunikációs eszközben, vagy Ford T-modell-jét. Mindezeken túl, még azt is közbevetem, hogyha ez nem lenne kellő bizonyíték, akkor azt a tapasztalatot említeném, hogy egy probléma teljes körű megoldása, számos új problémát, kérdést vet fel, melyek tanulmányozása szintén a tudomány feladata (ún. „új feladata”).

És végül, de nem utolsó sorban a 10. kritérium, hogy a tudománynak szubjektivitás mentesnek, azaz objektívnek kell lenni, valamint bizonyított törvényeken és/vagy axiómákon kell nyugodnia, melyek bizonyos korlátok (feltételek), és posztulátumok (ebben az értelmében felsőbb igazságok, melyek elfogadásra és kinyilatkoztatásra kerültek, ezúton befolyásolva a megfigyeléseket, jelenségeket) valamint ezek hatásain alapulva. Ha végsőkig kitartunk a tudomány pártatlansága mellett, akkor ez a 10. kritérium implikáció alatt áll a 6-os és 7-es kritériumtól. Egyesek viszont a tudomány alapjának tekintik ezen utolsó tételt és abszolutizálják azt, mely lehetséges, de nem szükségszerű. Véleményem szerint a többi kritérium is fontos a tudomány egészséges fejlődéséhez. Ha úgy tetszik a fentiek lehetnek a tudományos publikáció és egyben a tudományos tevékenység princípiumai.

 

  1. EREDMÉNY és JAVASLATOK

 

A fenti elemzésből kitűnik, hogy bár többféle megközelítésből, többféle formában meghatározhatjuk a publikációt és a tudományos közlés alapelveit, filozófiai értelemben princípiumokat is felállíthatunk, ugyanakkor a megismerés mindenkori korlátosságának okán a dilemma nem teljesen függetleníthető a társadalmi közegtől, amelyben az adott kérdést vizsgáljuk. Habár a fenti kérdések felsorakoztatása és parciális válaszai minden bizonnyal segítségéül szolgálnak a tudományos közélet médiumait felügyelő szerkesztők munkájához, sokkal többet jelentenek ennél, hiszen a tudomány jövőjét is alapvetően befolyásolják. Általuk egyfajta origót képezhetünk a kutatási törekvések középpontjába, sőt konszenzust is indukálhatunk különböző érdekcsoportok között, mindazonáltal az is egyértelműen látható hogy vannak nézőpontbeli különbségek, amelyek módosítják az adekvát válaszokat. Létezhetnek eltérések a célközönség és az egyes tudományos műhelyek tekintetében, ám mégis úgy gondolom, hogy kell, hogy létezzen a publikálásnak a tevékenységtől elvonatkoztatható, önálló kritérium rendszere és ezen keresztül önálló tudományos értéke.

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

  1. Gőcze I. (2011): A tudományos kutatás módszerei, Hadtudományi szemle, A ZMNE HTK tudományos folyóirata, 4. évfolyam, 3. azám, http://archiv.uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2011/2011_3/2011_3_alt_gocze_istvan_157_166.pdf, letöltési datum 2018.02.12 pp. 1-10 
  2. Kiss J., Kiss O., Ropolyi L., P. Szabó S., Székely L., Szegedi P., Varga M. (2012): A tudományos gondolkodás története - Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig, Digitális Tankönyvtár, TÁMOP-4.1.2 A1 és a TÁMOP-4.1.2 A2 könyvei, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/ tamop412A/2011-0073_tudomanyos_gondolkodas_tortenete/ch02.html#id537050 letöltési datum 2018.02.12
  3. Maróth M. (2004): Az arabok mint a görög tudományok örökösei, Mindentudás Egyeteme,http://mindentudas.hu/el%C5%91ad%C3%A1sok/tudom%C3%A1nyter%C3%BCletek/b%C3%B6lcs%C3%A9szettudom%C3%A1ny/141-filoz%C3%B3fiai-tudom%C3%A1nyok/6094-az-arabok-mint-a-goeroeg-tudomanyok-oeroekoesei.html
  4. Paczolay Gy. (1970): A tudományos kutatás néhány elméleti és módszertani kérdései. In: BÓNA Ervin – FARKAS János (szerk.):  A tudomány néhány elméleti kérdése.  Budapest.: Akadémiai Kiadó
  5. Ropolyi L. – Szegedi P. (letöltési datum: 2018): A tudományos gondolkodás története, Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig http://ttk.tamop.elte.hu/sites/ttktamop.elte.hu/files/tananyagok/ a_tudomanyos_gondolkodas_tortenete.pdf, letöltési datum 2018.02.12  pp. 1-333

A bejegyzés trackback címe:

https://mle-logisztika.blog.hu/api/trackback/id/tr7313691658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.